Ha szereted a munkádat, soha nem kell majd dolgozz, tartja a mondás. A legtöbb ember azonban ezt állítja, hogy ő nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy azt tegye, amit tényleg szeretne. Nos, ezekben az esetekben, már a hozzáállás eldönti a dolgok végkimenetelét. Ha nem akarod, akkor nem is lesz.
A másik nagy probléma az, hogy sokan semmit sem szeretnek dolgozni. A munka az egy negatív fogalom a számukra, amit el kell végezni a túlélés érdekében. Ez egyszerűen annyira beléjük rögződött, hogy el sem tudják képzelni azt, hogy a munka örömöt szerezzen a számukra. Utálják a munkájukat, de nem akarnak mást keresni, mondván, hogy az sem lesz jobb.
Természetesen, nem könnyű feladat megtalálni a szépséget a munkánkban. Viszont, ha jól szeretnénk élni, nincs más választás: vagy megszeretjük a jelenlegi állásunkat, vagy keresünk egy másikat, ami talán több örömet okoz. Azonban egyértelmű, hogy nem minden, amit szeretünk, jelent pénz forrást is egyben.
Szerintem minden ember képes meglátni a szépséget egy dologban, csupán hozzáállás kérdése. Ha néha az eredményekre koncentrálnánk, és nem mindig csak a megoldandó problémákra, akkor látszana meg az igazi szépség: az alkotás szépsége, az alkotó képesség szépsége.
A tudat, hogy képes voltam megoldani a problémákat, a tudat, hogy létrehoztam valami szépet, valami fontosat, számomra a boldogság egyik legnagyobb forrását jelenti.